aszályt

Az aszály olyan hosszú időn át fennálló csapadékhiány vagy vízkészletek csökkenése, amely a talajnedvesség alacsony szintjéhez, a folyó- és agresszív vízállások—tározók, tavak—vízszintjének csökkenéséhez, valamint a növényzet és az emberi tevékenységek működésének korlátozásához vezet. A jelenséget gyakran több szempont szerint vizsgálják: meteorológiai aszály a csapadékhiányt jelenti; mezőgazdasági aszály a talajnedvesség és a növények vízigényének elmaradását eredményezi; hidrológiai aszály pedig a vízjárások és vízkészletek alacsony szintjét mutatja.

Okai között szerepelnek a hosszú száraz periódusok, a megnövekedett hőmérséklet és párolgás, valamint a csapadék eloszlásának regionális szélsőségessége. A klímaváltozás várhatóan növeli az aszályok gyakoriságát és intenzitását, ami tovább fokozza a kockázatokat világszerte és lokálisan is.

Következményei jelentősek: mezőgazdasági terméscsökkenés, állattenyésztésre gyakorolt hatások, ivóvíz- és mezőgazdasági vízellátási bizonytalanság, energiaellátás és gazdasági veszteségek, valamint ökoszisztémák sérülése, például erdők és természetes élőhelyek kiszáradása.

Megelőzés és alkalmazkodás szempontjából fontos a hatékony vízgazdálkodás, az öntözés hatékonyságának növelése, tartaléktározás, drought-készültségi tervek, továbbá talaj- és növényvédelmi módszerek, illetve klímabarát gazdálkodási gyakorlatok bevezetése. A jelenség megfigyelése és értékelése indexekkel történik, például SPI (Standardised Precipitation Index) és PDSI (Palmer Drought Severity Index) vagy SPEI, amelyek a csapadékhiányt és annak időbeni kifejlődését mérik.

Összefoglalva az aszály olyan összetett környezeti állapot, amely a víz- és klímahelyzetek együttes hatására alakul ki, és amelyről a gyakori monitorozás, a rugalmas vízgazdálkodás és a korszerű alkalmazkodási stratégiák révén lehet hatékonyan gondoskodni.