antihisztamin

Antihisztamin kifejezés olyan gyógyszereket jelöl, amelyek a histamin H1 receptorát blokkolva gátolják az allergiás tünetek kialakulását. Histamin felszabadulása az immunsejtekből kiváltja az orrdugulást, viszketést, könnyezést és bőrkiütéseket; az antihisztaminok ezeknek a tüneteknek a mérséklésére szolgálnak.

Két fő csoportra oszthatók: első generációs és második generációs antihisztaminok. Az első generációs vegyületek gyorsan átjutnak a vér–agy gáton, és gyakran okoznak álmosságot, szájszárazságot vagy fejfájást. Példák: diphenhydramine (difenhidramin), chlorphenamine, promethazine. A második generációs készítmények kevésbé jutnak át a vér–agy gáton, ezért általában kevesebbet sedálnak; például cetirizin, loratadin, fexofenadin, desloratadin.

Alkalmazási területek közé tartozik a szezonális és évszakos allergiás rhinitis, kötőhártya-gyulladás és urticaria (csalánkiütés). Gyermekeknél és felnőtteknél is alkalmazhatók, de az adagot és a készítményt egyénre szabva kell megválasztani.

Formák: tabletta vagy kapszula, szirup, intranasalis spray, szemcsepp. Terhesség és szoptatás idején történő alkalmazását orvosi tanács javasolt; egyes készítmények biztonságossága erre a időszakra korlátozott lehet.

Mellékhatások: leggyakoribb a fáradékonyság és a szájszárazság; első generációs készítményeknél gyakrabban jelentkezhet szédülés vagy zavartság. Ritkán gyomorpanaszok és látászavarok is megfigyelhetők.

Interakciók: alkohollal vagy más központi idegrendszeri depresszánsokkal fokozódhat a sedáció; néhány hatóanyag kölcsönhatásba léphet a gyógyszer-metabolizmussal vagy a szívritmust befolyásoló tényezőkkel, ezért különös óvatosság szükséges különleges körülmények között.

Az anafilaxia kezelésében az elsődleges a személyre szabott azonnali beavatkozás, például epinefrin, az antihisztaminok pedig kiegészítőként alkalmazhatók.