agyhártyákat

Agyhártyák (melyeket meningesnek is neveznek) a gerincvelő és az agy körül elhelyezkedő védőhártyák összessége. Fő feladatuk a központi idegrendszer védelme és mechanikai stabilizálása, valamint a kórokozókkal és anyagcseretermékekkel szembeni kiválasztó és immunvédelmi funkciók segítése. A hártyák elengedhetetlen szerepet játszanak az agy-gerincvelői folyadék (CSF) körforgásában és az agyi/gerinci szövetek közötti elválasztás fenntartásában.

Keményagyhártya (dura mater): a legkülső, legvastagabb réteg, amely a koponya belső felszínéhez tapad. Több helyen kettősrészt képez a koponya belsejében, és a belső felében venosus rendszert (dural venous sinuses) hoz létre, amelyek a vért a mélyagy felé vezetik. Erős, ellenálló hártya, amely védelmet nyújt a mechanikai hatásokkal szemben.

Pókhálóhártya (arachnoid mater): vékony, áttekinthető réteg, amely a dura mater alatt fekszik és arachnoid trabekulumokkal kapcsolódik a pia materhoz. A subarachnoid térben található a cerebrospinalis folyadék (CSF), amely körbeveszi az agyat és a gerincvelőt. Az arachnoid granulations (villi) révén a CSF visszafolydik a vénás rendszerbe.

Lágyagyhártya (pia mater): vékony, érintkező hártya, amely szorosan tapad az agy felszínéhez és követi annak lebenyeit és barázdáit. Számos kis ér található benne, ezáltal közvetlen tápanyag- és oxigénellátást biztosít az agyszöveteknek.

Fontosabb térségek: a dura és arachnoidea között a subdural, az arachnoidea és pia között a subarachnoid tér helyezkedik el. A CSF főként a subarachnoid térben kering, és a choroid plexusokban képződik az agykamrákban. Gyulladásos betegségek (milyen a meningitis) és vérzések (például subarachnoid vagy subdural hematoma) a hártyák érintettségével járhatnak.