adóelkerülést

Adóelkerülés olyan jogilag megengedett tevékenységek és tervezési gyakorlatok összessége, amelyek célja az adóterhek csökkentése. Gyakran magában foglalja a jogszabályok adta kedvezmények és levonások okos kiaknázását, illetve a vállalatok vagy magánszemélyek jövedelmének és költségeinek jogszerű, optimális elosztását. Fontos a különbség az adóelkerülés és az adócsalás között: az előbbi a törvények keretei között marad, az utóbbi pedig jogellenes bevallás vagy megtévesztés révén igyekszik elkerülni a fizetést.

Általános módszerek közé tartozik a kedvezmények és levonások jogszerű igénybevétele, a nyereség és költségek transzferálása nemzetközi vállalatcsoportokban (transzferár-gyakorlatok), valamint a tevékenységek joghatóságok közötti megosztása. Gyakorlatilag ide sorolhatók továbbá az adóparadicsomok vagy alacsony adókulcsú területek használata, a finanszírozási struktúrák átszervezése és a kettős adóztatás elkerülését célzó szabályok kiaknázása. Ezek a módszerek jogszerűek lehetnek, de gyakran viták tárgyát képezik a fairness és a közkiadások finanszírozása szempontjából.

Szabályozási környezet: a nemzetközi és belföldi adóhatóságok egyre szigorúbb megközelítéseket alkalmaznak. A OECD BEPS projekt és a general anti-avoidance rules (GAAR) célja a mesterséges nyereség-eltolások, a transzferár-manipulációk és a joghatóságfüggő adóalap-csökkentések ellensúlyozása. Emellett sok ország bevezette vagy megerősítette a CFC-szabályokat és a country-by-country reportingot.

Az adóelkerülés hatása a közkiadások finanszírozására és a társadalmi igazságosságra vitatott kérdés. A kritikusok szerint agresszív adótervezés hozzájárulhat a jövedelmi különbségek növekedéséhez és a fiskális bizonytalansághoz, míg a vállalatok szerint a tervezés versenyképességet és pénzügyi stabilitást biztosít. A politika ezért törekszik a jogkövető tervezés növelésére és a transzparenciára.