acélkészítés

Az acélgyártás, vagy acélkészítés, egy ipari folyamat, amely vasércből vagy újrahasznosított vasból állít elő acélt. Az acél elsősorban vasból és szénből álló ötvözet, jellemzően kevesebb mint 2% szénnel, de a széntartalom és más ötvözőelemek precíz aránya adja az acél különböző tulajdonságait.

A modern acélgyártás két fő módszert használ: az acélgyártó kemencét és a konverteres eljárást. Az acélgyártó kemencék, mint például az elektromos ívkemence (EAF), nagyrészt újrahasznosított acélhulladékot használnak fel. Az EAF-ban az elektromos ív nagy hőt generál, amely megolvasztja a hulladékot, és lehetővé teszi a szén és más szennyeződések eltávolítását. A konverteres eljárások, mint például a konvertáló acélgyártás (BOC - Basic Oxygen Converter), jellemzően vasércből nyert nyersvasat dolgoznak fel. Itt olvadt nyersvasat öntenek egy nagy tartályba, és nagynyomású oxigént fúvatnak bele, ami oxidálja és eltávolítja a szén-dioxidot, valamint más nemkívánatos elemeket.

A gyártási folyamat során adalékanyagokat, például mangánt, krómot, nikkelt és molibdént adhatnak hozzá az acél speciális tulajdonságainak eléréséhez, mint például a szilárdság, a korrózióállóság vagy a hőállóság. A folyamat végén az olvadt acélt formákba öntik, ahol megszilárdul, majd további feldolgozáson megy keresztül, mint például hengerlés vagy kovácsolás, hogy a kívánt termékeket, például rudakat, lemezeket vagy profilokat állítsák elő. Az acélgyártás kulcsfontosságú az építőipar, az autógyártás, a gépgyártás és számos más iparág számára.