széntartalom

A széntartalom egy anyagban található szén tömeg szerinti arányát jelenti. Általában tömegszázalékban adják meg, időnként más mértékegységekben vagy moláris arányként. Az analitikai meghatározást leggyakrabban CHN analízissel végzik, illetve a szén mennyiségét kiegészítő eljárásokkal határozzák meg, például proximitás- vagy ultimate analysis keretében. A széntartalom alapvetően befolyásolja az anyag fizikai-kémiai tulajdonságait, reakciókészségét és energetikai értékét.

Az anyagokra és az acélszerkezetekre alkalmazva a széntartalom osztályozást adhat: alacsony széntartalmú acélszerkezetekben a C-tartalom általában 0,3% alatt van, közepes körülbelül 0,3–0,6%, míg magas széntartalmú acélek 0,6% feletti értékhez tartoznak. A szén növelése növeli az ellenállóképességet, keményedést és szilárdságot, de ronthatja a ductilitást és a hegeszthetőséget.

Üzemanyagok és tüzelőanyagok esetében a széntartalom szorosan összefügg a calorikus értékkel. A szénben gazdagabb tüzelők általában nagyobb energiasűrűséggel rendelkeznek, ugyanakkor magasabb szén-tartalom több szén-dioxid kibocsátását eredményezheti az égés során. Kőszénfajták között a széntartalom változó: lignit és sub-bituminous szintén alacsonyabb, míg a anthracit magasabb értékekkel jellemezhető.

A talajtani kifejezésben a széntartalom a talaj szerves anyagának fontos komponense, amely a talajtermékenységre, szerkezetre és a szén-dioxid körforgásra van hatással. A talaj szerves szén-tartalma általában 0,1–5% között mozog a talajtípus és a kezelések függvényében, magasabb értékek pedig felhalmozott, időszakos eróziós vagy hidro-variációkkal járó területeken fordulnak elő.

Mérés és értelmezés szempontjából a széntartalom fontos referenciaként szolgál különböző ipari és környezeti értékelésekben, legyen szó acélminőség- megjelölésről, tüzelőanyag-léptékről vagy a szén-dioxid kibocsátás becsléséről.