acaricidek

Acaricidek olyan vegyszeres vagy biológiai ágensek, amelyeket atkák (Acarina) és pókatkák ellen használnak. A közvetlen cél a populációk gyors csökkentése és a kár mérséklése különböző területeken: mezőgazdaságban növényvédelmi célból, állategészségügyben és néha emberi egészségügyben (például viszkető kullancsok által terjesztett betegségek vagy atkás fertőzések ellen). Alkalmazási helyük lehet zöldségek, gyümölcsök, dísznövények ültetvényei, állatról állatra terjedő atkák, illetve méhek esetében is a Varroa destructor elleni védekezés részeként.

Működési mechanizmusuk sokféle lehet. Néhány acaricide idegrendszeri hatású, például acetilkolinészteráz gátlók (organofoszfátok, karbamátok) vagy Na+-csatorna modulátorok (piretidvegyületek). Mások GABA receptorokra vagy glutamát-alapú csatornákra hatnak, illetve olyan célpontokat érintenek, amelyek a atkák növekedését vagy szaporodását befolyásolják. Léteznek továbbá olyanok is, amelyek rezisztencia kialakulásának lassítását vagy távolhatású, hosszabb ideig ható formulákat biztosítanak, illetve természetes vagy félig szintetikus kivonatok, illetve biológiai készítmények is az acaricidek közé sorolhatók.

Ellenállóság és integrált védekezés: a atkák gyorsan fejlesztenek rezisztenciát, ezért gyakran alkalmaznak rotációt különböző hatásmechanizmusú szerekkel, adagolási és időzítési stratégiákat, valamint integrált növény- és állatvédelmi megközelítéseket, amelyek tartalmazhatnak mentési biológiai feltételeket és nem kémiai módszereket is.

Biztonság és szabályozás: az acaricidek alkalmazása szigorú előírásokat igényel a nem cél fajokra és a környezetre gyakorolt hatások figyelembe vételével. Gyakori a korlátozott bevitele, a mezőgazdasági és élelmiszerbiztonsági előírások betartása, valamint a lejárati és a maradékanyagokra vonatkozó határértékek betartása.