organofoszfátok

Az organofoszfátok szerves vegyületek, amelyek foszfor központtal rendelkeznek, és foszfor–oxigén kötésekhez kapcsolódó csoportokat tartalmaznak. Közéjük tartoznak a növényvédőszerekre jellemző észter típusú származékok, valamint olyan anyagok is, amelyeket idegméregként használnak. Mérgező hatásuk a biológiai rendszerekre többféleképpen nyilvánul meg.

Mechanizmus: A legtöbb organofoszfát acetilkolin-észteráz (AChE) nevű enzimet inhibál, megakadályozva az acetilkolin lebontását a szinaptikus résben. Ennek hatására a cholinerg receptorok fokozott ingerlése lép fel, ami muszárikus és nikotínikus tüneteket, valamint központi idegrendszeri hatásokat okoz. Egyes vegyületek hosszabb ideig inaktív állapotba kerülhetnek, és reaktivációhoz antidotumokra van szükség.

Használat és előfordulás: Növényvédő-szerekben gyakran alkalmazottak, például malathion, parathion, chlorpyrifos és diazinon. Számos szer azonban korlátozás vagy tilalom alatt áll a környezeti és egészségügyi kockázatok miatt. Egyes anyagokat idegméregként használtak a kémiai fegyverekben (pl. sarin, soman, tabun), amelyek tiltottak vagy szigorúan szabályozottak a nemzetközi egyezmények szerint.

Toxikológia és elsősegély: A tünetek a muszárikus receptorok túlzott ingerléséből származnak: fokozott nyálzás, könnyezés, vizelés, hasi görcsök és hasmenés, izomgyengeség; súlyos esetben légzési nehézség és görcsök. Kezelés: atropin adása a muszárikus tünetek enyhítésére; pralidoxim (2-PAM) az AChE visszaaktiválására; szükség esetén benzodiazepinek és intenzív kísérés.

Reguláció és környezeti hatás: Az organofoszfátok a környezetben is mérgezőek lehetnek; egyes formáik gyorsan bomlanak, mások hosszú ideig megmaradhatnak. Szabályozásuk nemzetközi és nemzeti szinten történik: növényvédő-szerekre vonatkozó engedélyek a REACH keretében, a fegyverekre pedig a CWC és más egyezmények alapján történik. A felhasználási listák és korlátozások országonként eltérőek.