Zománcok

Zománcok, vagy zománcolt bevonatok, üvegszerű rétegek, amelyek fém- vagy kerámia felületre kerülnek és tüzeléssel rögzítenek. Céljuk a díszítés és a védelem: esztétikai megjelenés mellett a felület ellenállóbbá válik a korrózióval és kopással szemben. A zománcok gyakran megadják a tárgy színét, fényét és textúráját, és lehetnek átlátszóak, fedő- vagy opálos típusúak.

Összetételük üveg- vagy üveg-szerű anyagokból áll, fő összetevői a SiO2 alapú üveg, fluxok (például Na2O, K2O), alumínium-oxid és különböző színező oxidok vagy fémoxidok. Zománcokat különböző módon csoportosítanak: átlátszó, fedő (fedő zománcok), opálos és óloms zománcok. Történelmileg óloms zománcokkal dolgoztak, melyek ma gyakran tilosak vagy ólommentesek, hogy környezeti és egészségügyi kockázatokat kerüljenek.

Eljárásuk során a zománcport vagy pasztát felviszik a felületre, majd a kész terméket magas hőmérsékleten megolvasztják és rögzítik. Kerámiánál a zománc süllyed a felületre és kemény üvegszerű réteggé válik. Fémfelületeken különféle technikák léteznek, például cloisonné (a felületet vékony-vas- vagy rézdrótokkal elválasztott rekeszekre osztva), champlevé és egyszerű üveges bevonat.

Alkalmazások: zománcokat széles körben használják kerámiában, művészeti tárgyaknál, ékszerekben és óraszerkezetek díszítésénél. Ősi és modern időszakban is jelen van a művészetekben és az ipari felhasználásban egyaránt.

Karbantartás és biztonság: zománcos felületek ellenállóak, de repedés vagy gyűrődés esetén javítás igényelhetnek újrafúrást. Óvatos tisztítás puha anyaggal történjen, kerüljük a durva eszközöket. Antik zománcoknál fontos a vizsgálat: egyes régi összetétel ólom tartalmazhat, ezért szakértői értékelés ajánlott arannyal és ólomtartalommal kapcsolatos kockázatok miatt. Modern zománcok általában ólommentesek, de a típustól függően mindig érdemes ellenőrizni.