Xerográfia

Xerográfia, vagy xerográfiás nyomtatás, egy száraz elektrosztatikus reprodukciós eljárás, amely a fényérzékeny fotokonduktív felületet használja a képek vagy dokumentumok pontos másolására. A folyamat során felhasználói dokumentum képe elnyeli a fényt, és a fotokonduktív dob felületén létrejön egy elektrosztatikus latent kép. Ezt a mintát tonernak nevezett színtiszta por segítségével fejlesztik: a töltött területekhez vonzza a toner, míg a megvilágítatlan részek taszítják. A toner a papírra átkerül, majd a hő és nyomás hatására megolvad és rögzül a felületen. A dob felületét megtisztítják, és a folyamat újraindítható.

Történetesen Chester Carlson találta fel 1938-ban a xerográfia elvét. A technológiát kezdetben a Haloid Company fejlesztette kereskedelmi formává, amely később elnevezte magát Xeroxnak. A kifejezés a görög eredetű xerosz (száraz) és graphia (írás) szavakból származik. Az első széles körben elérhető szárazpapír-másoló 1959-ben, az Xerox 914 típusával jelent meg.

Technikai jellemzők és változatok: a xerográfia száraz tónert használ, amely különféle fejlesztőrendszerekben kerül felhasználásra. A folyamat szerint a fotokonduktív sarokzóna töltést kap, a megvilágított területek kiszabályozzák a töltést, majd a toner a feltöltött területekhez tapad. A papírraTransfer során a kép a hordozóra kerül, végül a fúziós egység és melegen összenyomás rögzíti azt. Modern rendszerek közé tartoznak a lézernyomtatók és LED nyomtatók, amelyek mind xerográfiai elvet használnak, illetve a színes xerográfia, amely több színszóró és több dob vagy több fejlesztőrendszer kombinációját alkalmazza.

Alkalmazások: irodai másolás, nyomtatás és bizonyos ipari alkalmazások széles köre. A technológia gyors, megbízható és jól integrálható digitális folyamatokkal.