Túlmeredkítés

Túlmeredkítés a geotechnikában és az út- és vasútépítésben használt kifejezés, amely egy lejtő vagy támfal lejtésének túllépését jelent. Olyankor beszélünk róla, amikor a lejtő stabilitása már nem biztosítható a talaj mechanikai erőivel és a környezeti hatásokkal szemben. A jelenség abból adódik, hogy a lejtő dőlésszöge meghaladja a talaj tömegére ható rögzítő erők és a visszatartó tényezők összehangolt egyensúlyát. A fogalom alkalmazható olyan helyeken, ahol a lejtő kialakítása vagy módosítása során a dőlés túlzottan megemelkedik.

A túlmeredkítés fő területei közé tartozik a talaj- és kőzetút-építés, tájépítés és folyópartok stabilitásának kezelése. Gyakori okai közé sorolható a talajvíz bejutása és elvezetésének hiánya, víz megterhelése a lejtőben, talajerózió, földcsuszamlások, valamint emberi tevékenység, például visszabontott talajtömb vagy túlzott mélyítés a tömeg stabilitásának rovására.

A túlmeredkítés következményei közé tartozik a talaj- és kőkockázatok növekedése, földcsuszamlások, talaj- és kőzáport bulganások, út- és vasúti pályák károsodása, valamint környezeti és gazdasági vezető hatások. A jelenség felismerésére és kezelésére geotechnikai vizsgálatok, instabilitási elemzések, és tartós megoldások (vízelvezetés, teraszosítás, támfalak, növényzet, talajtakarás) alkalmazása szükséges.

Megelőzésében kulcsfontosságú a lejtő biztonságos dőlésszögének meghatározása, a hosszú távú stabilitás figyelembevétele és a megfelelő talajvíz-kezelés. Számítási módszerek közé tartozik a hosszú és az állandó lejtő stabilitási elemzése, a stabilitási tényezők értékelése és a megfelelő terv kiválasztása annak érdekében, hogy a FS (faktor biztonság) értéke több legyen, mint 1. A túlmeredkítés monitorozása és korai jelek figyelése segít megelőzni a súlyos következményeket.