tájépítés

Tájépítés olyan tervezési és fejlesztési gyakorlat, amely a kültéri terek funkcionális, esztétikai és környezeti szempontokat összhangba hozza. A tájépítés kiterjed parkokra, közterekre, campusokra, kertekre, valamint a zöld infrastruktúra elemeire, például esőkertekre, zöldtetőkre és rekreációs területekre.

Historikusan a városi fejlődés, közterületek és parkok tervezése formálta, és a modern gyakorlatban a fenntarthatóság, klímaváltozás- alkalmazkodás és biodiverzitás megőrzése kerül előtérbe, egyre erőteljesebb ökológiai tervezési elemekkel és a közösségi igények figyelembevételével.

Munkafolyamatai közé tartozik a helyszíni elemzés, program meghatározása, koncepcióterv és részletes terv készítése, kivitelezési dokumentáció, költségvetés és tender tervezése, valamint a kivitelezés felügyelete és üzemeltetési, karbantartási tervek kidolgozása. A tervezést segítő eszközök közé tartozik a GIS-alapú térképezés, CAD/BIM szoftverek és 3D vizualizációk.

Az ágazat legfontosabb területei közé tartozik az urbanisztikai tervezés, tájfelújítás, ökológiai tervezés és zöldinfrastruktúra megvalósítása (vízkezelés és hőszabályozás), továbbá rekreációs és kulturális örökség integrálása, valamint városi környezetek megújítása.

Magyarországon a tájépítészetet egyetemi szinten oktatják, a végzettek tájépítészként dolgoznak köz- és magánszféra területén: tervező irodáknál, önkormányzatoknál és beruházási projektekben, valamint zöldfelület-fejlesztéseknél. A szakma szoros kapcsolatokat ápol az építészet és a környezetvédelem területével.