Történetmesélése

Történetmesélése a történet elbeszélésének módja, amelyben a cselekmény eseményeit egy mesélő vagy elbeszélő közvetíti a hallgató vagy olvasó felé. A fogalom magában foglalja a narráció gyakorlati és teoretikus oldalait: milyen technikákkal, stílusokkal és formákkal adható át egy történet, és milyen nézőpontból hangzik el.

Formái közé tartozik a szóbeli mesélés, az írott elbeszélés, az audiovizuális történetmesélés (film, televízió) és a digitális történetmesélés. Elemei a cselekmény, a szereplők, a helyszín és az időrend, továbbá a hangvétel és a hangulat. Elbeszélő típusok közé tartozik az első személyű (én-mesélő) és a harmadik személyű narrátor; a harmadik személyű lehet korlátozott vagy teljes beszélő. Kifejezési eszközök közé tartozik a közvetlen beszéd, a közvetett beszéd és a szabad közvetett beszéd, valamint a fókuszálás és más narratív technikák. Időkezelés alapján lehet kronologikus vagy non-lineáris szerkesztés.

Funkciói közé tartozik az informálás és a szórakoztatás, valamint az érzelmi bevonódás megteremtése. A történetmesélése formálja az identitást és a kulturális memória megőrzését, közvetít értékeket, és segíthet a közösségi tapasztalatok megosztásában. Emellett gyakran tükrözi és alakítja a társadalmi viszonyokat, műfaji és stilisztikai hagyományokat.

Tudományos megközelítésben a történetmesélése elemzése során vizsgálják a narrátori álláspontot és hangot, a megbízhatóságot, a retorikai eszközöket, az időkezelést és a nézőpont közvetítését. Gyakorlati alkalmazások közé tartozik az oktatás, a médiatudatosság és a digitális történetmesélés fejlesztése.