Térérzet

A térérzet a környezetben lévő tárgyak közti távolságok, méretek és helyzetek, illetve a test helyzete és mozgása közötti viszonyok észlelését jelenti. Ennek alapját több érzékszervi bemenet képezi: látás, vestibularis (egyensúlyi) rendszer, propriocepció (testtudat), valamint mechanorecepciók és gyakran hallási információk is. A térérzet nélkülözhetetlen a navigációhoz, a tárgyak megfogásához és a környezetben való hatékony mozgáshoz.

Az észlelés folyamata többek között vizuális információkra épül, amelyeket a binokuláris diszparitás és monoculus mélységjelek, továbbá a perspektíva, textúra, árnyék és mozgás kiegészítik. Ezt a vizuális folyamatot erősítik a vestibularis és proprioceptív információk, amelyek a test pozícióját és mozgását kontextusba helyezik. A térérzet magában foglalja a test és a környezet közötti kölcsönhatások reprezentációit, például egocentrikus (a testhez viszonyított) és allocentrikus (a környezet tágabb elrendezésére vonatkozó) térképeket, illetve a periprsonális teret és a testképet.

Fejlődése magától értetődően kezdődik a korai életben, és a környezeti interakciókkal, gyakorlással tovább finomodik. Az öregedés és bizonyos idegrendszeri állapotok ronthatják a térérzetet. Például parietális léziók vagy más agyi sérülések térbeli figyelemzavarokat és navigációs nehézségeket okozhatnak.

Az alkalmazási területek között szerepel a mindennapi tevékenységek hatékonyabb végrehajtása, sportteljesítmény, rehabilitáció és rehabilitációs tervezés, valamint neuropszichológiai értékelés és kutatás. A térérzet vizsgálata segíthet olyan rendellenességek felismerésében, amelyek a mindennapi működést érintik.