Transzdukciója

Transzdukciója a biológiában általában a transzdukció jelenségének leírására használt kifejezés. Két fő értelemben találkozhatunk vele: genetikai transzdukció és sejtszintű jelátvitel (jelátvitel transzdukciója). Mindkét értelemben a transzdukció lényege, hogy információ vagy anyag egyik egységből a másikba kerül közvetítő mechanizmus révén.

Genetikai transzdukció során baktériumok között genetikai anyag kerül át egy fertőző vírus, általában bakteriofág közvetítésével. Két alapváltozata ismert: általános transzdukció, amikor a fág véletlenszerű baktérium DNS-darabját kerül át és továbbad; és specifikus transzdukció, amelynél a genomhír részletei kerülhetnek át. A transzdukció elősegíti a horizontális génáramlást, például antibiotikum-ellenállás vagy virulencia tényezők terjedését.

Sejtszintű jelátvitel során a transzdukció a külső vagy belső jelek feldolgozásának sorozata, ahol a receptorok felismerik a jeladó anyagot, majd egy transzduktív kaszkád révén több molekula válik aktiválttá, és végül válasz alakul ki. A folyamat jellemzői közé tartozik az amplifikáció, a szelektivitás és a szabályozhatóság. Gyakori példák a GPCR és a receptor-tirózinkinázos utak. A jelátvitel összehangolja az anyagcserét, növekedést, fejlődést és a környezeti hatásokra adott válaszokat; zavara betegségekhez vezethet.

Eredetileg a latin transducere igéből származik, amely "átvezetni" jelent, és a magyar transzdukció szó mindkét értelemben elterjedt. A kifejezést gyakran használják a genetika és a sejt- és molekuláris biológia területén.