Transliteráció

Transliteráció a szöveg egyik írásrendszeréből a másikba történő átírása, amely a betűk vagy karakterek szó szerinti megfeleltetésével jön létre. A cél általában az, hogy a forrásnyelv szövege olvasható legyen egy olyan írásmódban, amelyet a célközönség ismer, illetve amelyet számítógépes feldolgozásra lehet használni. A transliteráció általában a grafikai formát őrzi meg, nem feltétlenül a kiejtést, és gyakran visszafordítható legyen, ha a rendszernek megfelelően alkalmazzák.

Ellentétben a transzkripcióval, amely a beszédhangok kiejtését tükrözi, a transliteráció a karakterek írásbeli megfeleltetését célozza. Így egy adott nyelv írásmódját lehetőleg pontosan vissza lehet idézni egy másik írásrendszerben is. A módszer különösen fontos könyvtári rendelésekben, tudományos publikációkban, útleírásokban és digitális archívumokban, ahol a szövegek kereshetők és azonosíthatók legyenek különböző írásmódokra is.

Szabványosított transliterációs rendszerek léteznek különböző írásrendszerekhez. Például a cirill írás átalakítására az ISO 9 szabványt használják, amely egységes, visszafordítható átírást biztosít. Héber és arab szkript esetén léteznek ISO és DIN-alapú rendszerek (például ISO 259 a héber, DIN 31635 az arab átírásához). Kínai esetében a standard a Pinyin, Japánnál a Hepburn- vagy Kunrei-shiki rendszert használják. Az átírás gyakran ASCII-ben vagy diacritics karakterekkel történik, és célja a megőrzött információ mellett a könnyebb olvashatóság és akár a kereshetőség biztosítása.