Textíliák

A textíliák olyan anyagok, amelyeket rostokból állítanak elő. A rostokat szálakba fonják vagy kötés-, szövés- vagy nemszövött eljárásokkal textíliákká alakítják, majd különféle felületkezelésekkel végleges termékkekké készítik. A textíliák lehetnek természetes eredetűek (pamut, len, gyapjú, selyem) vagy mesterséges/regenerált rostok (poliészter, nylon, viszkóz, lyocell).

A textíliák története az ősidőkig nyúlik. A fonás és a szövés az emberi civilizáció kezdetétől része az anyagkészítésnek. A középkorban és a későbbiekben a textíliák jelentős kereskedelmi árucikkekké váltak. Az ipari forradalom gépi fonást és szövést hozott, a mesterséges rostok megjelenése pedig a tömegtermelést tette lehetővé a 19. és 20. században, így globális ellátási láncok alakultak ki.

Az elkészítés fő folyamata rostból szálat, majd szövetet vagy kötést állít elő, végül felületkezeléssel, festéssel, nyomtatással vagy impregnált bevonatokkal készítik elő. A textíliák három fő kategóriája szerint beszélhetünk: szövött textíliák (például pamutvászon), kötött textíliák (például trikóanyagok), és nemszövött textíliák (orvosi és higiéniai alkalmazások, filterek).

Jellemző rostfajták közé tartoznak a természetes pamut és len, a gyapjú és a selyem; a regenerált rostok közé a viszkóz és a lyocell; a leggyakoribb mesterséges rostok pedig a poliészter és a nylon. A textilek alkalmazási területe széles: ruházat, lakástextíliák, egészségügyi és technikai textíliák (geotextíliák, autóipari belsőanyagok). A fenntarthatóság egyre fontosabb szempont: környezeti hatások, újrahasznosítás és hitelesítési rendszerek segítik a felelős választásokat.