Tanúkihallgatás

Tanúkihallgatás a jogi eljárásokban azt a folyamatot jelenti, amely során egy tanú beszámol a vele kapcsolatban releváns eseményekről és körülményekről. A tanúkihallgatás célja a tények tisztázása, a bizonyítékok értelmezése és a bíróság vagy hatóság számára a döntés megalapozása. A tanú által adott beszámoló független tényállítást szolgál, és segít feltárni a tények összefüggéseit, ellentmondásokat és a tanúk hitelességét.

Magyarországon a tanúkihallgatás két fő szakaszban történhet: a nyomozati szakaszban a nyomozó, az ügyész vagy a nyomozati bíró kezdeményezésére zajlik, és a tárgyaláson a bíróság előtt történik. A tanú esküt tesz az igazságra, és a kihallgatást írásban rögzítik vagy rögzített hangfelvételen is megőrzik. A kihallgatást általában a felvilágosodást követő rend szerint végzik: először a perben érdekelt fél tehet fel közvetlen kérdéseket, ezt követi a másik fél (keresztkérdés), végül a bíróság intézkedhet, ha szükséges.

A tanúkat megilletik jogok és védelmi lehetőségek is: a tanú kötelezettsége a valóságos, teljes nyilatkozattétel, és a jogrendszer biztosítja a tisztességes eljárást, szükség esetén védő jelenlétét, valamint különleges helyzetekben a tanúvédelmi intézkedéseket vagy a védett tanú kivételes védelmét. A tanúkihallgatás során a cél a megbízható és teljes információk összegyűjtése, amelyek alapján a bíróság vagy hatóság megalapozott döntést hozhat.