Talajszerkezet

Talajszerkezet a talaj részecskéinek olyan rendeződése, amely aggregátumokból és a közöttük lévő üregek rendszeréből áll. Ennek köszönhető a víz- és levegő áramlása, a gyökerek átjárhatósága, továbbá a tápanyagok mozgása és megkötése. A szerkezet stabilitása és minősége alapvetően befolyásolja a növények talajból történő kihasználhatóságát és a talajerózió elleni védelmet.

Az általánosan elismert szerkezettípusok közé tartoznak a morzsás/granuláris szerkezet (kis, könnyen aprózható aggregátumokkal járó), a blokkos szerkezet (nagyobb, tömbszerű aggregátumokkal), az oszlopos/prizmás szerkezet (függőleges oszlopokkal), a lemezes szerkezet (rétegekre osztott felépítés) és a tömött szerkezet (kevés üreggel). A morzsás szerkezet például jó víz- és levegőgazdálkodást biztosít, míg a lemezes szerkezet vízáteresztőképessége egyenetlenebb lehet.

Folyamatok és befolyásoló tényezők: a talajszerkezet kialakulását vagy megváltoztatja a szerves anyag mennyisége, a talajtípus (textúra), az agyagásványok cementáló hatása, a biológiai tevékenység (gyökerek, földigiliszták), a nedvesség- és hőmérsékletviszonyok, valamint a mechanikai megterhelés, például tömörítés vagy gyakori talajművelés. A gyakorlatban a fedezőnövények, a komposztálás és a csökkentett talajművelés segíti a szerkezet javítását és megőrzését.

Jelentősége: a jó talajszerkezet javítja a vízretenciót, a levegőgazdálkodást, a gyökérfejlődést és a tápanyag-hasznosítást, miközben csökkenti az erózió és a felszíni kimosódás kockázatát. A talajszerkezet értékelése során a stabilitás és a szerkezet osztályozása alapvető szempont lehet a fenntartható talajhasználat szempontjából.