Talaj

Talaj a földkéreg legfelső, élő és életképes rétege, amely a kőzetek mállása és a mikro- és makroorganizmusok tevékenysége révén alakult ki. Fő alkotói az ásványi részecskék (homok, iszap, agyag), a szerves anyag, a víz és a levegő, valamint a talajlakó élőlények. A talaj változatos összetétele határozza meg víz- és tápanyag-tartását, szerkezetét és gyökérzónáját.

Szerkezete és rétegzettsége befolyásolja a víz- és levegő-áramlást, és meghatározza a növények számára hozzáférhető tápanyagok mennyiségét. Gyakori horizontokról beszélünk: O-horizont (szerves réteg), A-horizont (humuszban gazdag felület), E-horizont (kimosott, hasznos elemek ritkák), B-horizont (lerakódási réteg), és C-horizont (kizárólag anyagkőzet). A textúra szerint a talaj lehet homokos, iszapos vagy agyagos, és gyakran keverednek.

A talaj képződése pedogenezis nevű folyamat, melyben a kőzetek mállása, éghajlat, élővilág, topográfia és idő kölcsönhatásban alakítja a rétegződést és a szerves anyag tartalmát. A víz mozgása és a törékeny mikrobiális közösségek szerepe kiemelkedő a humusz képződésében.

A talajtípusok osztályozását nemzetközi rendszerek szerint végzik (például FAO/WRB). A talaj minősége és felhasználhatósága nagyban függ a pH-tól, humusztartalomtól, ásványi összetevőtől és víz- éghajlati viszonyoktól.

A talaj alapvető ökológiai erőforrás: élelmiszertermelés alapja, víztároló és szénkörforgalom része. Környezeti problémák közé tartozik az erózió, talajromlás és savanyodás. A talajvédelem gyakorlatai közé tartozik a hosszú tenyészési periódusú növények használata, mulcs, talajtakaró növények és minimalizált talajmunkálatok.