Taguchimódszerek

Taguchimódszerek a tervezési kísérletek (design of experiments) olyan megközelítése, amely a termékek és folyamatok minőségének robusztusabbá tételét célozza. A módszert Genichi Taguchi dolgozta ki, elsősorban a gyártásban és a termékfejlesztésben alkalmazzák. Fő célja a teljesítmény varianciájának csökkentése zajtényezők hatásainak minimalizálásával, miközben a költségek és a kísérleti erőforrások limitáltak maradnak.

Kiemelt elemei közé tartozik a robus dizájn fogalma, amely arra törekszik, hogy a termék vagy folyamat érzékenysége a környezeti vagy gyártási zajokra kisebb legyen. Ennek érdekében meghatározzák a kontroll tényezőket (amelyek kezelhetők) és a zaj tényezőket (amelyek általában külső körülményként jelentkeznek). A kísérleteket orthogonális tömbök (orthogonal arrays) segítségével tervezik meg, így kevés futással lehetséges különböző tényezőhatásokat feltárni.

A kísérletek értékelése jellemzően S/N aránnyal vagy a célértékhez közeli érték minimalizálásával történik. Többé-kevésbé három típust különböztetnek meg: kisebb-nagyobb (minimális vagy maximális eredmény), és nominal-the-better (ideálértékhez közeli) variáns. Az elemzés során gyakran alkalmaznak egyszerű főhatás- vagy ANOVA-elemzést, és a kapott eredmények alapján meghatározzák a robus beállításokat, amelyeket a gyártási folyamatban vagy a terméktervezésben érdemes alkalmazni.

Előnyei közé tartozik a gyors és költséghatékony közelítés a minőség javítására, a hibaarányok és variancia csökkentése, valamint a korai tervezési döntések támogatása. Korlátai között szerepel a módszerosztályozások és interakciók korlátozott kezelése, illetve a felületességükből adódó helytelen alkalmazásuk veszteségekhez vezethet.