Személyiségtípusok

Személyiségtípusok olyan rendszerezések, amelyek a viselkedésben és a gondolkodásban megfigyelhető állandó mintákat írják le. Ezek a minták megmutatják, hogyan reagál egy személy a környezetre, hogyan éli meg az érzelmeket és hogyan hoz döntéseket. A legtöbb elmélet a genetikai adottságok és a környezeti hatások kölcsönhatását hangsúlyozza, és elismeri, hogy a személyiség részben stabil, részben fejlődhet.

Két fő megközelítés létezik. A vonásalapú megközelítés a személyiséget állandó vonások halmazaként írja le, amelyeket skálán mérünk. A leggyakoribb modell a Big Five: nyitottság a tapasztalatokra, lelkiismeretesség, extravertáltság, barátságosság és neuroticizmus. A vonások folyamatos spektrumon helyezkednek el, nincs éles határ a típusok között.

Típuselméletek közé tartozik a Myers-Briggs MBTI, az Enneagram és a DISC. Az MBTI 16 típust ír le négy dimenzió alapján (E–I, S–N, T–F, J–P); gyakran alkalmazzák karrier- és csapatépítésben, de megbízhatósága és előrejelző érvényessége vitatott. Az Enneagram kilenc típust fogalmaz meg motivációk és félelmek alapján. A DISC négy dimenziót használ a kommunikációs és vezetési stílusok megértésére.

Az ősi temperametum-elméletek (sangvinikus, kolerikus, flegmatikus, melancholikus) is részei a történelemnek, de ma főként kulturális kontextusban jelennek meg. Mivel a személyiség stabilitása és a mérőeszközök megbízhatósága korlátozott, a típusokat és vonásokat érdemes inkább segédeszközként használni, nem pedig végleges címkékként.