Sportágspecifikus

Sportágspecifikus (sportág-specifikus) kifejezés az edzés- és felkészítés olyan megközelítésére utal, amely a konkrét sportág mozgásdinamikáját, technikáját és energiaigényét helyezi előtérbe. A cél, hogy a mozgásminták, erő- és állóképesség-igények, valamint a neuromotoros kontroll olyan szinten legyenek adaptálva, hogy a gyakorlatok közvetlenül átültethetők legyenek a pályán vagy a versenyhelyzetekben.

Ezt a megközelítést a sporttudományban a specifikus adaptáció elvére alapoztatják: a szervezet a konkrét végrehajtási módokhoz igazodó terhelésre reagál, így a sportágra szabott edzések hatékonyabban fejlesztik a teljesítményt, mint a nem specifikus programok. Ennek része a mozgásminták pontos leképezése, a technikai elemek gyakorlása, az adott sportágban gyakran felmerülő gyorsaságok és erődinamika megközelítése, valamint a pályán használt felszerelések és környezet figyelembe vétele.

Példák szerint sportágspecifikus edzés lehet a futballban a sprint- és irányváltás-teljesítmény, a kézilabdában a felugrás és dobás technikáinak fejlesztése, vagy a teniszben a ütés- és lábmunkagyakorlás. Előnyök közé tartozik a hatékonyabb terhelés-átadás a versenylhelyzetekre és a személyre szabott fejlődési út, míg hátrányai lehetnek a túlzott specializáció és a változatos terhelés hiányából adódó sérüléskockázat.

Összefoglalóan a sportágspecifikus edzés a sportág saját követelményeinek megfelelő felkészítésről szól, amelyre a teljesítmény maximalizálása és a gyakorlati transzfer a cél. Related fogalmak közé tartozik a általános felkészítés és a periodizáció, amelyek a tartalékok megőrzését és a terhelések tervezését segítik.