terhelések

Terhelések (terhelés) a magyar nyelvben olyan külső vagy belső erők, nyomatékok és hatások összességét jelentik, amelyeket egy rendszerre vagy szerkezetre hatva befolyásolják a működését, biztonságát és élettartamát. Gyakori érintett területek közé tartozik az építészet, a gépészet és a mérnöki tervezés, de a fogalomtág minden olyan alkalmazási területre vonatkozhat, ahol erők vagy terhelések hatnak a rendszerekre.

Főbb terheléstípusok közé tartoznak a statikus és a dinamikus terhelések. A statikus terhelések állandó vagy hosszú ideig fennálló hatásokat jelentenek, például a szerkezeti önsúly, alapozás súlya vagy hosszú távú nyomás. A dinamikus terhelések változó, időben módosuló hatásokkal járnak, például szél, járműmozgásból adódó rezgések, ütődések. Ezenkívül a terhelések lehetnek külsők vagy belsők: külső terhelések közé sorolhatók a szél- és hóterhelés, földnyomás, míg belső terhelések a szerkezet anyagainak válaszából adódó összenyomódás, húzás vagy torzítás. Gyakori a terhelések kombinációja, amelyet terhelés-összevetésre (terheléskombináció) modelleznek a tervezés során.

Tervezés és értékelés: a mérnöki gyakorlatban a terheléseket úgy kell meghatározni, hogy a legrosszabb esetekre és a kölcsönhatásokra felkészüljenek. Szabványok és kódexek írják elő a biztonsági tényezőket és a terhelések összevetésének módszereit. Számítási eszközök közé tartozik a statikus és dinamikus szerkezet-analízis, a véges elem módszer (FEM), kísérleti terheléses vizsgálatok és terhelés-tesztelések.

Értelmezés és megfigyelés: a terhelések monitorozása és lépésenkénti elemzése lehetővé teszi a karbantartást és a megelőző beavatkozásokat, hogy a szerkezetek biztonságosan és megbízhatóan működjenek a terhelésváltozások közepette.