Sejtszaporodás

A sejtszaporodás olyan biológiai folyamat, amely során egy sejt kettéosztódik, és két utódsejt keletkezik, ezáltal nő a sejtpopuláció. Fontos a növekedésben, a fejlődésben, a szövetek karbantartásában és a gyógyulásban. A folyamat a sejtpopuláció számának gyarapodását jelenti; a sejtek méretének növekedése a hypertrophia, amelyet külön jelenségnek szokás tekinteni. Többsejtű szervezetekben a növekedés nagyrészt az ellenőrzött sejtszaporodásra támaszkodik; egysejtűekben pedig a szaporodás maga a populáció növekedését jelenti.

A sejtszaporodás alapja a sejtciklus beindulása és végrehajtása: G1, S, G2 és M fázis. Ezt a ciklust a ciklinek és a ciklinfüggő kinázok (CDK-k) hálózata irányítja, amelyet ellenőrzőpontok (például G1/S és G2/M) felügyelnek a helyes DNS-replikáció és az egyensúly érdekében. Külső jelek közé tartoznak a növekedési faktorok, tápanyagok és a sejtek közötti kommunikáció, belső jelek pedig a DNS-integritás és az energia állapota. Somatikus sejtekben általában mitózissal történik a sejtszaporodás; meiosis pedig a gaméták képzésének speciális, haploid genomot létrehozó osztódási módja.

Az sejtszaporodás szigorúan szabályozott folyamat, amely a szövetek méretének és funkciójának megőrzését szolgálja. A szabályozás zavara túlzott proliferációhoz vezethet (hyperplasia) és tumoros növekedéshez (rák), míg a proliferáció elégtelensége fejlődési rendellenességeket és gyógyulási problémákat okozhat. Rákos sejtek gyakran felülírják a kontrollpontokat, és további mechanizmusokkal, például telomeráz aktiválásával is járhat a növekedés fenntartása.

Mérési és klinikai jelentőség: a proliferációt gyakran Ki-67 vagy PCNA markerrel, BrdU/EdU beépülésével mérik. A sejtszaporodás üteme segíti a tumor agresszivitásának becslését, a kezelésre adott válasz nyomon követését, és a gyógyulási/regenerációs folyamatok értékelését.