Sejtjelzés

Sejtjelzés vagy sejtjelző mechanizmus a sejtek közötti kommunikáció összetett rendszere, amely során a sejtek jelzőingereket és receptorokat használva érzékelik környezetük információit és válaszolnak rá. A jelzések lehetnek autokrinek, amikor a sejt a saját működésére hat, parakrín módon a közeli sejtekre, vagy endokrin módon, amikor távoli sejtekre hatnak. A jelzések lehetnek gyors válaszokat kiváltó vagy hosszabb távú, génkifejeződést befolyásoló módosítások.

Általános típusok közé tartoznak a sejt membránján lévő receptorok, például a G-fehérje-kötő receptorok (GPCR), a receptor-tyrosin kinázok (RTK) és a ligand-vezérelt ioncsatornák. Emellett léteznek sejten belüli, intrahipofon receptorok is, amelyek hidrofób ligandumokra reagálnak. Jelátviteli utak során a receptorok aktiválódnak, és kémiai másodlagos hírvivők (cAMP, Ca2+, IP3, DAG) vagy fehérjekinázok és foszfatázok által végzett foszforilációs események révén továbbítják az információt.

A folyamat fő lépései a fogadás, a transzdukció és a válasz. A receptor aktiválódása konformációs változást vált ki, amely továbbítja az információt a sejten belül. A válasz lehet gyors például ionáramok megváltoztatása, vagy lassú és hosszú távú, génkifejeződést érintő módosítás.

Jelentősége széleskörű: alapvető a fejlődésben, a homeosztázisban, az immunválaszban, az idegrendszeri működésben és az anyagcserében. A jelátviteli utak zavara betegségekhez vezethet, például rákhajlamhoz, hormonális rendellenességekhez vagy neurodegeneratív állapotokhoz. A sejtjelzés kutatása és célzott modulációja fontos terület a gyógyszerfejlesztésben.