Sejtelmélet

A sejtelmélet az élőlények szerkezetének és működésének alapelve, amely szerint a sejtek a biológiai élet alapvető egységei. Ennek a megközelítésnek megfelelően az élőlények egy vagy több sejtből állnak; a sejt a szervezet alapvető szerkezeti és funkcionális egysége; és minden sejt előző sejtből származik, miközben a genetikai információ átadódik és az anyagcsere a sejten belül zajlik.

Történeti háttér: az elvet először Matthias Jakob Schleiden és Theodor Schwann fogalmazta meg a 1830-as években, kimutatva, hogy a növényi és állati szerkezetek sejtekre épülnek. Rudolf Virchow 1855-ben hozzáfűzte: minden sejt csak élő sejtből származhat, tehát a sejtek szülőktől származnak.

A sejtelmélet három alapelve: 1) Az élőlények egy vagy több sejtből állnak. 2) A sejt a szervezet szerkezeti és funkcionális egysége. 3) Minden sejt előző sejtből származik; a genetikai információt a sejtek átadják, és a sejtszintű anyagcsere biztosítja az életfolyamatokat.

Modern megközelítésként a sejtelmélet kiegészül azzal, hogy az élőlények biológiája molekuláris szinten a DNS-ben (vagy RNS-ben) tárolja az öröklődő információt, és a sejtben zajló energiagazdálkodás és anyagáramlás alapvető. Az endoszimbiózis elmélete szerint a mitochondriumok és a kloroplasztiszok ősi szimbiontákból alakultak ki. A sejtelmélet ma az élet egységét és sokféleségét is kezeli, de alapelvei érvényesek maradnak a legtöbb élőlényre.