Repedéskorrózió

Repedéskorrózió (stressz-korrózió, SCC) olyan korróziós jelenség, amely a környezeti hatásokkal együtt jelenlévő húzófeszültség hatására repedések keletkezését és gyors terjedését okozza egy anyagban. A repedés általában a feszítés hatására meginduló, a környezet által támogatott oldódási vagy hidrogénképződési folyamatok helyén fejlődik, és a szerkezet alkalmanként hirtelen töréséhez vezet.

A mechanizmusokra három fő út vezethet: 1) környezeti segített anódos oldódás a repedés tipikus csúcsán, ahol az anyag felületének lokális oldódása felgyorsítja a repedés növekedését; 2) hidrogénált reláció, ahol a hidrogén penetrációja és a belsőgyorsításos hidrogén-embrittlement repedést iniciál és terjed; 3) filmalapú hasítás, amikor a vékony korróziós film és a rá ható feszültség együtt okoz hasadást. A jelenség számos anyagban előfordul, különösen olyan ötvözetekben, amelyek érzékenyek a környezeti hatásokra.

Jellemző környezetek és anyagok közé tartoznak a kloridtartalmú oldatok (például tengervíz vagy sóoldat), magas vagy bizonyos lúgos pH-értékek, valamint melegedő környezetek. Gyakran érinti a rozsdamentes acélokat (például 304, 316), magas szilárdságú alumínium- és nikkelötvözeteket, illetve csővezetékeket és szerkezeteket.

Diagnózis és megelőzés: fontos a nem destruktív vizsgálat (dye penetrant, ultrahang, radiográfia) és a törmelékfraktográfia alapján történő vizsgálat. Megelőzésként alkalmazhatók a feszültségcsökkentés tervezéssel és gyártással, korróziógátló adalékok és bevonatok használata, megfelelő anyagválasztás és környezetkezelés, illetve a korábban keletkezett maradék feszültségek megszüntetése.