Radiokarbondátálás
Radiokarbondátálás, a kormeghatározás egyik alapmódszere, amely a szén-14 (^14C) izotóp bomlására épül. Élő szervezetek a légkör szén-14/szén-12 arányát folyamatosan felveszik; haláluk után a ^14C bomlása kezdődik. A megmaradt ^14C aránya az idő múlásával csökken, és ezt a változást mérve becsülhető meg a minta kora.
Az adatok megszerzése két fő technikával történik: akkelerált tömegspektrometriával (AMS) és folyékony szcintillációs méréssel (LSC). Az
Kalibráció: a Föld légköre ^14C-tartalma időben ingadozik, ezért a radiokarbon évet naptári évre kell konvertálni. Ehhez
Korlátok és források: kontamináció torzíthatja az eredményt; tengeri minták esetén a rezervoár-hatás eltolhatja a dátumot. A
Historikus háttér: Willard Libby dolgozta ki a módszert 1949-ben, és érte 1960-ban Nobel-díjat kapott. Ma a régészet