QTmegnyúlás

QTmegnyúlás a QT intervallum hosszabbodását jelenti az elektrokardiogrammon (EKG), amely a kamrai repolarizáció késését tükrözi. Köthető veleszületett hosszú QT-szindrómákhoz és szerzett tényezőkhez egyaránt. A jelentős QTmegnyúlás megnöveli a torsades de pointes nevű kamrai aritmia és a hirtelen halál kockázatát.

Az értelmezéshez a QT intervallumot korrigálják a szívfrekvenciával: QTc. A leggyakoribb korrigált érték a Bazett-féle képlet; QTc = QT / sqrt(RR). Normálértékek: férfiaknál általában < 450 ms, nőknél < 470 ms; QTc > ezeken a határokon túl hosszabbodást jelez. Kockázatot jelenthet, ha QTc > 500 ms.

Okai között szerepelnek veleszületett hosszú QT-szindrómák (például LQT1-3) genetikai rendellenességek miatt, és szerzett tényezők, mint QT-megnyújtó gyógyszerek (bizonyos antiarrhythmiások, macrolidok, fluoroquinolonok, egyes antipszichotikumok és antiemetikumok), elektrolit-zavarok (hipokalaemia, hipomagnesaemia, hypocalcaemia), bradycardia, illetve ischaemia vagy infarctus.

Klinikai jelentősége: sok esetben tünetmentes, de torsades de pointes tünetekhez vezethet, például szédüléshez vagy progression esetén syncope-hoz. Kezelésében elsődleges a kiváltó ok megszüntetése és az elektrolit-egyensúly visszaállítása, szükség esetén intravénás magnézium-szulfát adása. Refrakterált esetekben alkalmazható átütő ritmusgyorsítás (overdrive pacing) vagy isoproterenol, veleszületett LQTS esetén béta-blokkolók, illetve ritkán baloldali szimpatikus idegszabályozás.

Megelőzésként ajánlott kerülni a QT-megnyújtó gyógyszerek használatát, gondos elektrolit-kontroll és, ha szükséges, genetikai tanácsadás és regisztrált monitorozás.