Plazmavágás

Plazmavágás egy olyan fémvágási eljárás, amelyben egy elektromos ív ionizál egy plazmát létrehozó gázáramot. A vágófejben lévő fogyóelektróda és a munkadarab között folyó áram ívnek hatására a gáz plazmává válik, amely a vágófej nyílásán át kiáramlik a munkadarabra. A plazma rendkívül magas hőmérsékleten megolvasztja a vágási felületet, majd a plazmaáram kifújja a megolvadt fémet, ezáltal kialakul a vágat.

A rendszer jellemzően DC-s táppal működik, kézi vagy gépesített vágófejjel, fogyóelektródával és fúvókával, valamint plazma- vagy vágógázzal (általában levegő, de lehet más gáz is). A beállított áram és a gáznyomás határozza meg a vágás sebességét és a minőséget. Mechanizált kivitelben CNC-vezérelt asztok vagy mozgó karok végzik a kivágást.

Alkalmazható vezető fémeken, például acélen, rozsdamentes acén, alumíniumon és rézötvözeteken. Vastagság szerint a plazmavágás széles tartományban használható, a vékony lemezektől a több centiméteren át terjedő vastagságokig, a gép teljesítményétől függően.

Előnyei közé tartozik a gyors vágás közepes és vastag darabokon, a festett vagy oxidált felületek vágása, valamint a lézervágáshoz képest alacsonyabb beruházási költség. Hátrányai a peremtisztaság és felületminőség tekintetében általában gyengébb a lézer- vagy vízvágásoknál, és a hőhatás-zóna nagyobb lehet.

Iparban széles körben alkalmazzák acél- és hajógyártásban, gépészeti és építőipari kivitelezéseknél. Biztonság: a folyamat füstöt, UV-sugárzást és forró slagot okoz; ezért megfelelő védőfelszerelés és jó szellőzés szükséges.

Történelem: A plazmavágás az 1950-es években fejlődött ki, majd gyorsan elterjedt a fémiparban a gyártási igények kielégítésére.