Oxalátok

Oxalátok är oxálsav sói vagy észterei, melyek oxalát-ionként (C2O4^2−) léteznek. Oxalátokat találhatunk sok helyen a természetben, de különösen ismert az, hogy növényekben Ca-oxalát kristályokként tárolódnak, gyakran védekező szerepben. Írható formáik között megtalálhatók az oldható kálium-, nátrium- és oldhatatlan kalcium-oxalátok.

Előfordulás és funkciók a természetben: Az oxalátok fontos szerepet játszanak növények anyagcseréjében és a kártevők elleni védelemben. A kalcium-oxalát kristályokat druzák vagy raphidák formájában képezik a növények, és különböző sejttípusokban rakódhatnak le. Számos ételben és italban találhatók, különösen a sötétzöld leveles zöldségekben (spenót, cékla zöldje, csalán), rebarbarában, teában, kakaóban, diófélékben és egyes gabonákban.

Emésztés és egészségre gyakorolt hatás: Oxalátok a táplálékból a vékonybélben megkötődhetnek bizonyos ásványi anyagokkal, például kalciummal, vasal vagy vas-oxidálható formákhoz. Ennek következtében csökkenhet a kalcium és más ásványi anyagok felszívódása. A szervezet oxalátot is termel, főként a májban glyoxilátból. Az oxalát túlzott képződése vagy felszaporodása vesealapú kórokhoz, például kalcium-oxalát kövekhöz vezethet, amely a leggyakoribb típus a vesekövek között. Bizonyos rendellenességek (primer hiperoxaluria) genetikai eredetűek, míg más okok között szerepel a bélrendszeri betegségek okozta enterális hiperoxalaturia és a nagy mennyiségű C-vitamin bevitel.

Klinikai közlemények és kezelési megfontolások: A vesekő-kockázat csökkentése érdekében általában hangsúlyozzák a megfelelő folyadékbevitelt, a szilárd táplálékban a túlzott oxalátbevitel mérséklését, és szükség esetén a kalciumbevitel megfelelő időben történő alkalmazását, hogy az oxalát a bélben megkötődjön. Bizonyos esetekben orvosi vagy dietetikai tanácsra van szükség.