Orvostudományban

Orvostudományban a betegségek megelőzése, diagnosztikája, kezelése és rehabilitációja iránti tudományos és klinikai tevékenységek összességét értjük. A terület magában foglalja az alapkutatásokat, a klinikai diszciplínákat, valamint a közegészségügyet és a laboratóriumi medicina egységeit.

Az alapkutatások közé tartozik az anatómia, élettan, biokémia, patológia és farmakológia; a klinikai ágak közé sorolható belgyógyászat, sebészet, gyermekgyógyászat, obstetika és nőgyógyászat, pszichiátria, radiológia és aneszteziológia, továbbá rehabilitáció és laboratóriumi medicina.

A képzés orvosi diploma, majd rezidencia és szakképzések keretében zajlik. A gyakorlat és a kutatás szorosan összekapcsolódik, mivel a megfigyeléseket és vizsgálati eredményeket a betegellátásban alkalmazzák.

Története nyúlik vissza az ókori civilizációkhoz; Hippokratész, Galénosz hatott szinte minden későbbi orvosi gondolkodásra. A germelmélet megjelenése és Koch, Pasteur munkássága a diagnosztikát és terápiát forradalmasította. A 19. és 20. században létrejöttek a szakterületek és a modern kórházrendszer.

Jelenleg az orvostudomány hangsúlyozza a bizonyítékalapú orvoslást, a betegközpontú ellátást, az etikai normákat és az adatvédelmet. A jövőben a genomika, személyre szabott gyógyítás, képalkotó és digitális eszközök, valamint a globális egészségügyi együttműködés várható fejlődés.