belgyógyászat

Belgyógyászat (internal medicine) a felnőtt betegeknél alkalmazott diagnosztikai, terápiás és preventív megközelítéseket ötvöző orvostudományi szakterület. A hangsúly a nem sebészeti kezelésen, a szervek és rendszerek kölcsönhatásainak figyelembevételén van. A cél a betegségek korai felismerése, a komplex állapotok átfogó kezelése és a hosszú távú gondozás.

A belgyógyász feladatai közé tartozik a panaszos tünetek anamnézisének felvétele, fizikális vizsgálat, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok értékelése, és a diagnózis felállítása. Kezelése magában foglalja a gyógyszeres terápiát, életmód- és táplálkozási tanácsadást, megelőző tevékenységeket és krónikus betegségek gondozását. Szorosan együttműködik más szakterületekkel és az általános orvosi ellátással.

Szerteágazó alágazatai közé tartoznak a kardiológia, gasztroenterológia, endokrinológia, nefrológia, tüdőgyógyászat (pulmonológia), hematológia/onkológia, rheumatológia, fertőző betegségek és geriátria, amelyek lehetővé teszik a speciális ellátást anélkül, hogy a beteg klinikai állapotát elveszítenék a belgyógyászati gondozás keretében. Ezen területek gyakran átfedik egymást.

A képzés a legtöbb országban orvosi diploma után belgyógyászati rezidenciát vagy szakvizsgát foglal magában; a képzési idő és követelmények országonként eltérőek. Hozzájárul a diagnosztikai készségek, gyógyszeres terápia és a betegközpontú gondozás fejlesztéséhez.

Kihívások közé tartozik a növekvő idősödő népesség és a multimorbiditás kezelése, az antibiotikum-használat felelősségteljes alkalmazása, valamint az bizonyítékon alapuló orvoslás és a koordináció a különböző szakágak között.