Orbitofrontális

Orbitofrontális (orbitofrontal cortex, OFC) egy rész a prefrontális kéreg ventrális felszínén, a szemüregek felett elhelyezkedő agyterület. Strukturálisan medial- és lateralis OFC-re osztható, és szoros kapcsolatban áll a limbikus rendszerekkel (például amygdala és hippocampus), valamint a ventralis striatummal. Bemenetként szenzoros és érzelmi információk érkeznek, kimenete pedig a prefrontális és ventralis csoportú kéregterületekre, a cinguláris kéreghez és a basalis gangliumokhoz is eljut.

Funkciók tekintetében az OFC a jutalomértékek értékelését és kódolását, a várható kimenetek becslését és a predikciók frissítését felügyeli. Fontos szerepe van a kockázat és bizonytalanság értelmezésében, valamint a válaszok adaptív módosításában, például reversal learning során. Emellett részt vesz az érzelmi feldolgozásban, a társas viselkedés szabályozásában, és az autonomikus válaszokkal járó arckifejezések, testtartások feldolgozásában. A kapcsolatok révén az OFC integrálja a jutalomértéket a büntető élményekkel és a motivációval.

Klinikai jelentősége szerint az OFC sérüléseek orbitofrontális szindrómához vezethetnek, amely személyiségváltozásokat, impulzivitást és szociális viselkedési zavarokat okozhat. Több pszichiátriai állapottal kapcsolják össze: függőségek, obszesszív-kompulzív zavar, depresszió és más hangulatzavarok esetén módosult OFC aktivitásról számolnak be funkcionális képalkotó vizsgálatok. Fejlődésében az OFC tovább érik a gyermekkorban és a serdülőkorban, és szerkezete, valamint funkcionális kapcsolatai egyéni variációt mutatnak. Összességében az orbitofrontális kéreg kulcsfontosságú a döntéshozatalban, a jutalomértékelésben és a társas viselkedés adaptív szabályozásában.