Nyúlásmérés

Nyúlásmérés a mechanikai anyagvizsgálatok egyik alapvető eljárása, amelynek célja annak megállapítása, hogy egy vizsgált minta hosszúsága hogyan változik a rá kifejtett terhelés hatására. A hosszváltozás ΔL a kiindulási hosszhoz viszonyítva adja az ε=(ΔL/L0)×100%-os nyúlást. A nyúlás fontos jellemzője az anyag ductilitása és a feszültség–nyúlás görbe értelmezése szempontjából.

A nyúlásmérés alapvető mérőrendszerei közé tartozik az extensometer. Ezek lehetnek érintkező típusúak (mechanikus vagy elektronikus), amelyek a próbatárra rögzített mérőpontok között mérik a hosszváltozást, illetve érintésmentes típusúak (optikai vagy digitális kép-korelláció, DIC), amelyek a minta felületén történő mozgást követik nyomon. Emellett előfordulhat, hogy a felületi érzékelők, például strain gauge-ek kerülnek alkalmazásra; ezek lokálisan mérnek feszültségváltozást, és a teljes hossz változását általában extentszometerrel vagy modellezéssel estimálják. A mérésekhez meg kell adni a kiindulási hosszúságot és a gauge lengthet, mert a nyúlás értéke ezen paramétertől függ. A mérés pontosságát befolyásolja a hőmérséklet, a terhelés sebessége és a megfelelő kalibráció.

Az összegyűjtött nyúlásadatból meghatározhatók a törési nyúlás, a tartós nyúlás és egyéb mechanikai jellemzők, amelyek fontosak az anyagok minősítésében, tervezésben és összehasonlításokban. A nyúlásmérés így független a minta geometriájától, és hozzájárul a feszültség–nyúlás görbe értelmezéséhez és a műszaki teljesítmény előrejelzéséhez.