Neurohormonális

Neurohormonális rendszer a testben olyan jelátviteli útvonalakat ír le, amelyben speciális neuronok hormonokat termelnek és bélierelik a véráramba, hogy távoli szerveket és szöveteket befolyásoljanak. Ezek a molekulák gyakran a klasszikus neurotranszmitterekhez képest a szinapszison túlra hatnak, endokrin hatásuk révén hosszú távú szabályozást biztosítva.

A leggyakoribb példa a hipotalamusz-hypophysis tengely, amelyben a hipotalamusz által termelt releasing és inhibiting hormonok a hipofízis elülső lebenyének működését szabályozzák. Így például CRH hatására ACTH szabadul fel, TRH a TSH szekréciót, GnRH a gonadatrop hormonokét, GHRH a növekedési hormonét, somatostatin a GH-ét gátolja. A hipotalamusz neurohormonokkal szállítja az ingerületet a posterior hypophysis-hoz is, ahol az argypo vasopressin és oxytocin termelését és kilövellését végzik a véráramba.

Más neurohormonális példák közé tartozik a tobozmirigy által termelt melatonin és különböző neuropeptidek, amelyek a központi idegrendszerben keletkeznek és a peripheri szerveket befolyásolják. A neurohormonális szabályozás különleges szerepet játszik az anyagcserében, növekedésben, reprodukcióban és a stresszre adott válaszokban.

Klinikai relevanciája széles körben ismert: például diabetes insipidus Vasopressin-hiánya, hypophysisbetegségek, illetve a fertőzött vagy krónikus stressz állapotok neurohormonális válaszait érintő állapotok. Cardiológiában a neurohormonális aktiváció a szimpatikus idegrendszer, RAAS és natriuretikus peptidek összetett kölcsönhatását jelenti, amely hozzájárulhat a szívelégtelenség patofiziológiájához.