szekréciót

A szekréció a sejt vagy mirigy által termelt anyag kiürítésének folyamata. A váladék lehet külső vagy belső irányban felszabaduló: exocrin szekréció esetén a termék a kivezető csöveken keresztül a test felszínére vagy egy üregébe jut, endokrin szekréció esetén pedig közvetlenül a véráramba kerülnek hormonok és egyéb jelzőmolekulák.

Fajtái közé tartozik az exocrin és az endokrin szekréció. Exocrin szekréció például a nyál mirigyeinek váladéka, a gyomornedv, a hasnyálmirigy enzimei és az epe. Endokrin szekrécióként a hormonok kerülnek a vérbe, hogy távoli célsejtekre gyakoroljanak hatást, például inzulin vagy adrenalin.

Mechanizmusa összetett: a sejt vagy mirigy a szekrétumot feldolgozza, feltehetően a Golgi készíti elő és szekrétoros vezikulákba csomagolja. A szekréció lehet constitutív (folyamatos) vagy regulált (ütközési ingerre, például hormonokra vagy idegrendszeri hatásokra végzett exocytózis révén történik). A regulált szekréció gyakran speciális stimulusokra reagál.

Jellemző példák a mindennapi fiziológiában: nyálkibocsátás a nyálmirigyekből a szájüreg nedvesítésére, gyomorsav és enzimek termelése a gyomorban, a máj által termelt epe és a hasnyálmirigy külső váladéka enzimekkel és bikarbónátokkal az emésztéshez, továbbá a bél nyálkahártyájának elektrolit- és nyálkája.

A szekréció zavara klinikailag jelentős lehet: hyposecretio vagy hypersecretio alakulhat ki, például xerostomia Sjögren-szindrómában, exocrin hasnyálmirigy szekrécióinak rendellenességei vagy epehajtó rendszerek problémái esetén. A diagnózis és kezelés a zavartípusoktól függ.