Monoszacharidok

Monoszacharidok a szénhidrátok legegyszerűbb egységei; önmagukban nem bonthatók tovább kisebb cukorokra. Jellemző rájuk, hogy egy karbonilcsoport (aldehid vagy keton) és több hidroxilcsoport található bennük. Karbonszámuk szerint lehetnek triózok (3 C), pentózok (5 C) vagy hexózok (6 C). A legismertebb monoszacharidok közé tartozik a glükóz, a galaktóz, a fruktóz, a ribóz és a dezoxiribóz.

Az aldózok és ketózok csoportosításába tartozó példák: aldózok közé sorolható a glyceraldehid (trióz), ribóz és a glükóz, a galaktóz és a dezoxiribóz; ketózok közé a dihidroxiacetone (trióz), a ribulóz és a fruktóz. A természetben általában a D-izomerek fordulnak elő, és a monoszacharidok gyakran ciklikus formában is léteznek a környezeti vízben.

Funkcióik közé tartozik az energiaforrás biztosítása és fontos kiindulási anyagok előállítása az anyagcserében. A glükóz a sejt energiaellátásának központi eleme a glikolízisben. A ribóz és a dezoxiribóz a nukleinsavak vázát képezik, a galaktóz és a glükóz pedig részt vesz különböző anyagcsere-folyamatokban. Monoszacharidokból diszacharidok és poliszacharidok képződnek glikozidos kötések révén.

Előfordulásuk: gyümölcsökben, zöldségekben, mézben és más élelmiszerekben gyakran megtalálhatók. Vízben kiválóan oldódnak, és redukáló tulajdonságuk miatt részesei a különféle kémiai reakcióknak, amelyeket diszacharidokká vagy poliszacharidokká való kapcsolódás jellemez.