Misdiagnózis

Misdiagnózis vagy téves diagnózis alatt olyan diagnózist értünk, amely nem felel meg a beteg állapotának. Ilyenkor a fennálló betegség tévesen kerül meghatározásra, vagy olyan állapotot diagnosztizálnak, amely valójában nem áll fenn, esetleg a megfelelő diagnózis csak később derül ki. A misdiagnózis lehet teljesen helytelen meghatározás, illetve a helyes diagnózis felállításának késedelme vagy elmaradása.

Az okai közé tartoznak a kognitív torzítások, hiányos anamnézis vagy tünetek vizsgálata, hasonló tünetekkel járó betegségek közötti nehéz eligazodás, valamint a laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok félreértelmezése vagy nem elvégzése, továbbá rendszer-szintű hiányosságok. A misdiagnózis főbb típusaiként szokás említeni a téves diagnózist (rossz betegség megállapítása), az elmaradt diagnózist (a fennálló állapot nem kerül felismerésre), és a késedelmes diagnózist (a pontos állapot megállapítása késik).

A következmények közé tartozhat a nem megfelelő vagy felesleges kezelés, az állapot súlyosbodása, káros vagy felesleges beavatkozások, valamint pszichés terhek és jogi kockázatok. Példák lehetnek Mellkasi fájdalom esetén gyakran tévesen gyomor- vagy epek betegségekre, stroke helyett migrén gyanúja, vagy tüdőgyulladásként kiadott bronchitis-diagnózis. A rákos állapotok is hozhatnak téves jóindulatú értékelést.

A megelőzés érdekében javasolt a rendszeres másodvélemény felvétele, a gondos anamnézis és fizikai vizsgálat, megfelelő laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok alkalmazása, a diagnózis folyamatos felülvizsgálata és a beteg bevonása a döntéshozatalba, valamint szervezeti protokollok és hibajavító rendszerek alkalmazása.