Mikroszkópfajták

Mikroszkópfajták a tudományos kutatás és oktatás nélkülözhetetlen eszközei, amelyek lehetővé teszik a szabad szemmel nem látható struktúrák megfigyelését. A mikroszkópokat alapvetően két fő kategóriába sorolhatjuk: optikai és elektronmikroszkópok.

Az optikai mikroszkópok fénnyel működnek a nagyításhoz és a képalkotáshoz. A legegyszerűbb típus a fény- vagy optikai mikroszkóp, amely egyetlen lencséből áll. Ezt követi a binokuláris mikroszkóp, amely két szemlencsével rendelkezik, így kényelmesebb a használata. A polarizációs mikroszkópokat jellemzően ásványok és kristályok vizsgálatára használják, míg a sztereomikroszkópok (dissecting microscope) háromdimenziós képet nyújtanak az objektumokról, és gyakran preparáláshoz vagy kisebb tárgyak vizsgálatához alkalmazzák. A fáziskontraszt mikroszkópok és a differenciál interferencia kontraszt (DIC) mikroszkópok speciális technikákat használnak az élő, festetlen minták kontrasztjának növelésére. A konfokális mikroszkópok pedig precíz, rétegezett képeket készítenek a minta mélységében.

Az elektronmikroszkópok elektronnyalábokat használnak, amelyek sokkal rövidebb hullámhosszúak, mint a fény, így jóval nagyobb felbontást és nagyítást tesznek lehetővé. A transzmissziós elektronmikroszkóp (TEM) vékony mintákon áthatoló elektronnyalábbal alkot képet, kiválóan alkalmas a sejt belső struktúráinak vizsgálatára. A pásztázó elektronmikroszkóp (SEM) a minta felületét pásztázza, és a kibocsátott másodlagos elektronok alapján hoz létre részletes felszíni képet. Különlegesebb fajták közé tartozik az energetikai diszperziós röntgenanalízis (EDX) vagy röntgenspektroszkópia, amely az elemösszetétel meghatározására is képes.

A mikroszkópok kiválasztása a vizsgálandó minta típusától, a kívánt felbontástól és a rendelkezésre álló költségvetéstől függ.