fáziskontraszt
Fáziskontraszt (phase contrast) egy mikroszkópos technika, amely lehetővé teszi a transparent minták kontrasztjának növelését úgy, hogy a fény útjában lévő fáziskülönbségeket amplitúdó-különbségekké alakítja át. A módszert Frits Zernike fejlesztette ki a 1930-as években; érte Nobel-díjat kapott a fizika területén 1953-ban.
Működése: a minta átvilágítva a fényben lévő fáziseltolódást okoz a sűrűség és refraktivitás alapján. A fáziskontraszt-készlet
Előnyök és felhasználás: festés nélkül lehet élő sejtek és szövetek szerkezetét vizsgálni; gyors és nem invazív
Korlátok: halo- és árnyékjelenségek fordulhatnak elő vastag mintáknál; a beállításokra és az optikai elemek finomhangolására érzékeny;
Kapcsolódó technikák: differenciáldiszperziós kontraszt (DIC) és más interferencia-alapú módszerek.