Magaslatok

Magaslatok a földfelszín olyan területei, amelyek relatíve magasabban helyezkednek el a környező tájhoz képest. A kifejezés általában a látványban is megkülönböztetett kiemelkedéseket jelöl, például hegycsúcsokat, fennsíkokat, dombvidékek magas pontjait vagy kiemelkedő gerinceket. A szó nem feltétlenül jelöl egységes földtani egészet; többféle formanyelven belül használatos.

A magaslatok magasságát gyakran tengerszint feletti magassággal, méterben adják meg. Egy-egy magaslat kiemelkedését, vagy prominenciáját pedig a környezethez viszonyított magasságkülönbség és a kapcsolódó rész (például csúcs) alapján írják le. A topográfiában a magaslatok rendszerszintű vizsgálata domborzati modellek használatát igényel.

Kialakulásuk hátterében különféle folyamatok állhatnak: tektonikus felhúzás, vulkánizmus, valamint a hosszú távú erózió és üledéklerakódás. A magasságváltozás a földtani időskálán belül alakul ki, és adott területen gyakran összekapcsolódik a domb- és hegyrendszerek létrejöttével.

Jelentősége széles körű: a magasság befolyásolja az éghajlatot, a talajtípust, a növény- és állatvilág elterjedését, valamint a vízgyűjtők és ökoszisztémák tájképét. A földtani és térképezési kutatások alapfogalma, továbbá fontos tényező a közlekedés és a városi tervezés szempontjából.