üledéklerakódás

Üledéklerakódás a Földön minden olyan folyamat, amely során a különböző méretű és összetételű szilárd részecskék a környezet közegében leülepednek, és üledékes rétegekké rendeződnek. A lerakódás alapmotorja a gravitáció és a közeg energiaállapotának csökkenése: a lebegő részecskék leülepednek, és a felhalmozódó rétegek kőzetet alkotnak a későbbi diagenézis során. A szállítás történhet vízben, levegőben vagy jégben, és előfordulhat kémiai kiválás útján is, amikor oldott anyagok kicsapódnak és üledéket képeznek.

Környezeti szempontból legfontosabb üledéktípusok közé tartoznak a folyó- és deltai üledékek, a tónak és mocsárnak üledékei, a parti és tengeri üledékek, valamint az eolikus (szél által szállított) és glaciális üledékek. A szemcseméret szerint megkülönböztetünk kavicsot, homokot, iszapot és agyagot; ezek keverékei gyakran rétegekbe rendeződnek, attól függően, hol és hogyan szállították az anyagot.

A lerakódás során rétegzettség alakul ki, és előfordulhat kereszt-rétegzettség vagy más üledékes struktúrák, amelyek a korábbi energiaállapotokra és a szállítás módjára utalnak. A lerakódás fontos a Föld történetének megértésében, a kőzetkészlet és ásványi erőforrások feltárásában, valamint a földtudományi idők rekonstrukciójában. A lerakott üledék később diagenézis során kőzetté válik.