Légzközpontok

A légzközpontok, vagy légzőközpontok, a központi idegrendszerben található neuroncsoportok, amelyek a légzés ritmusát, gyakoriságát és mélységét szabályozzák. Ezek az idegrendszer alapvető légzési ritmust generáló központjai, amelyek koordinált módon működnek a test oxigénigényének és szén-dioxid szintjének állandó fenntartásáért.

Elhelyezkedés és fő összetevők. A légzőközpontok főként az agytörzsben, a híd és a nyúltvelő területén helyezkednek el. A nyúltvelőben található dorsalis légzőcsoport (Dorsal Respiratory Group) és ventralis légzőcsoport (Ventral Respiratory Group) felelős a belélegzések alapritmusának létrehozásáért és módosításáért. A híd kapcsolóközpontjai közé tartozik a pneumotaxikus és az apnoetés központ, amelyek a belégzés hosszúságát és a kilégzés ütemezését befolyásolják. Modern leírásokban a légzőközpontokat együtt alkotó hálózatként értelmezik, amelyet a központi és a perifériás ellenőrző rendszerek folyamatosan finomhangolnak.

Funkciók és szabályozás. A légzőközpontok automatikusan működnek a gerjesztéses hálózatok révén, de érzékelik és feldolgozzák a műszeres észleléseket: CO2- és pH-értékekhez kapcsolódó központi vegyi szenzorok, valamint szívó receptorok és tüdő- és mellkasrezervoár-receptorok visszacsatolása alapján módosítják a légzés hosszát, mélységét és ritmusát. A kortárs gyakorlatban a tudatos és a szellemi állapotok (feszültség, félelem, beszéd) is hatnak a légzésre, a légzőközpontok közvetlen vagy közvetetten reagálva.

Klinikai vonatkozások. Sérülés vagy betegség esetén a légzésritmus megszűnhet vagy felületes lehet, például medullaris kiterjedt károsodás, központi alvási apnoe vagy congenitális centrális hypoventilációs szindróma esetén. A légzőközpontok zavara életfontosságú következményekkel járhat, ezért a neurológiai és aneszteziológiai gyakorlatban kiemelt figyelmet kapnak.