Lágyítók

Lágyítók, vagy lágyítóanyagok, olyan kémiai vegyületek, amelyeket anyagokhoz adva növelik azok hajlékonyságát, rugalmasságát és lágyabb kézérzetét. Leggyakrabban a műanyagokban használják, különösen a polivinil-kloridot (PVC) lágyítására, de előfordul más polimerekben és textilekben is. A lágyítók általában a polimerláncok közé kerülnek, és növelik azok molekuláris mozgékonyságát, ezáltal csökkentik a szilárdságot és a keménységet.

Különböző kémiai csoportokba sorolhatók. A legismertebbek a phthalátok (például di(2-ethylhexyl) phthalate, rövidítve DEHP), az adipátok, a citrátok és a szekvenciális vagy polimer lágyítók. Néhány csoport közvetlen migrációt okozhat a termékből, ezért a használatüket és a kiválasztását gyakran kockázatértékelésnek és szabályozásnak vetik alá. A biztonságosabb alternatívák közé tartoznak a citrátok és a polimer lágyítók, valamint olyan összetevők, amelyek kevesebb migrációt mutatnak.

Alkalmazások széles köre tartalmazza a PVC-ből készült vezetékek, kábelek, padlóburkolatok, fóliák és profilok lágyítását, továbbá textíliák és különböző bevonatok javítását. Emellett néhány termékben használják ötvözőként vagy feldolgozási adalékként, hogy könnyítsék a feldolgozást és javítsák a, felületi érzetet.

Kockázatok és szabályozás: néhány phthalátot korlátoztak vagy tiltottak bizonyos fogyasztói termékekben a potenciális egészségügyi hatások miatt, különösen a csecsemők és a terhes nők esetében. Az EU REACH- és egyéb jogszabályai előírják a lágyítók migrációjának értékelését és a megfelelő alternatívák alkalmazását. Környezetvédelmi szempontból a lágyítók fényes migrációt és végső soron kibocsátási hatásokat mutathatnak, ezért a gyártók és fogyasztók számára fontos a felelős kiválasztás és végfelhasználás.