Közteherviselés

Közteherviselés a közpénzekkel kapcsolatos normatív elv, amely szerint a közkiadások és a közösségi kötelezettségek költségeit a társadalom tagjai között igazságosan kell megosztani. A cél az, hogy a fiskális terhek elosztása tükrözze a kiadóképességet, a közszolgáltatások használatát, vagy a kapott előnyöket, ezzel támogatva az igazságosságot és a társadalmi kohéziót. A szabályozás és a pénzügyi intézmények tervezése során alapvető szerepet játszik a közösségi szerződés fenntartása.

Gyakorlati megvalósítása olyan eszközökkel történik, mint a jövedelemadó progresszivitása, a társadalombiztosítási járulékok, az egyes vagyont terhelő adók, illetve szükség esetén a közszolgáltatások felhasználási díjai. A szabálytervezés figyelembe veszi a horizontális igazságosságot (hasonló adófizetők azonos bánásmódja) és a vertikális igazságosságot (a fizetőképesség vagy a közvetlen haszon alapján történő differenciálás). Az egyensúly az eredményesség és az elosztási célok között alakítja a reformjavaslatokat.

Viták és értelmezések a közteherviselés körül a fairness és a gazdasági ösztönzők közötti egyensúly, a különböző adók terheinek eloszlása, valamint az adminisztrációs megvalósíthatóság kérdései. Kritikusok szerint a túlzottan progresszív vagy bonyolult rendszerek rontják a munkaerő-piaci ösztönzőket vagy ösztönzik az adóelkerülést, míg támogatóik a szolidaritást és a jóléti programok fenntarthatóságát hangsúlyozzák. Magyar közbeszédben és az európai politikában a közteherviselést gyakran használják fel annak igazolására, hogy a jóléti állam reformjait elvileg erősítsék, miközben megőrzik a fiskális egyensúlyt.

Kapcsolódó fogalmak: horizontális és vertikális igazságosság, a haszon–fizet elv, és a társadalmi szolidaritás a közfinanszírozásban.