Körvonalasítása

Körvonalasítása a digitális kép- és jelfeldolgozás egyik alapvető művelete, amelynek során egy objektum vagy jelzés kontúrját, azaz a háttérrel határolt vonalat meghatározzuk. A kontúr lehet zárt vagy nyitott, és gyakran a formát, helyzetet és méretet reprezentációs szinten egyszerűsíti, hogy a következő fázisokban könnyebben legyen elemezhető. A folyamat gyakran zajcsökkentéssel és előfeldolgozással kezdődik, majd a kontúrok kiemelése következik.

Megközelítések és módszerek szempontjai között hagyományos élekdetektálás és kontúrkeresés, valamint kontúrvezérelt növekményes vagy implicit technikák találhatók. Klasszikus éldetektálók, például Sobel, Prewitt vagy Canny, a képi gradiens alapján az élek helyeit északítják ki, amelyekből a kontúrok visszavezethetők. A kontúrkutatás lehet region-alapú vagy kontúrközpontú: aktív kontúrok (snakes) és a level set módszerek dinamikus kontúrvonalakat követnek a zaj és külső zavarok ellenére is. Parametrikus megközelítések görbékként vagy poligonként írják le a kontúrokat, míg implicit megközelítéseknél a kontúrok szintfüggvények révén, adaptívan mozognak.

Alkalmazási területek közt megtalálhatók az orvosi képalkotásban a szervek vagy tumorok kontúrjainak meghatározása, geoinformatikában határvonalak kijelölése, ipari minőségellenőrzésben egyedi alakzatok azonosítása, valamint robotikai és arcfelismerési feladatokban is alapvető eszköz lehet.

Kihívások közé tartozik a zaj és árnyék, az ocklusió, a különböző megvilágítás, méret- és formai variációk, valamint a kontúrok egymáshoz közel lépése vagy összefolyása.