kontúrközpontú

A kontúrközpontú kifejezés olyan szemléletet jelöl, amely a formák határait és kontúrjait helyezi előtérbe a vizuális értelmezésben vagy a számítógépes látásban. A kontúr középpontú megközelítés hangsúlyozza a körvonalat a részletező árnyék- és textúraminták helyett.

Művészetben és designban a kontúrok gyakran domináns vonalakkal határolják a formákat, ami tiszta, stilizált esztétikát eredményez. Ilyen megközelítés jellemző lehet például illusztrációkra, logókra vagy blokkos grafikára, ahol a forma felismerhetősége és a kontraszt áll a középpontban.

Számítógépes látásban és képfeldolgozásban a kontúrközpontú módszertan a tárgyak határainak meghatározására és szeparálására törekszik. Eredményes lehet éles, jól elkülönülő kontúrok esetén, kevésbé hatékony azonban zajos vagy textúrak gazdag képeken. Gyakran használt algoritmusok közé tartozik az aktív kontúr modell (snakes), a level-set alapú kontúrmozgás és általános kontúr-alapú szeparáció.

Előnyök között említik a formák pontos rekonstrukcióját és az alakváltoztatások követését, hátrányként pedig a kezdeti feltételek érzékenységét, a zajra való fogékonyságot és a többkomponensű, összetett alakoknál jelentkező nehézségeket.

Terminológia: a kontúr szó a határokra utal, a központú pedig a fókusz helyére. A kontúrközpontú megközelítéseket gyakran találhatjuk meg a vizuális tervezés, a jel- és képértékelés, valamint a kép-alapú objektum-azonosítás kontextusában.