kontúrkeresés

Kontúrkeresés olyan feladat a számítógépes látás és képfeldolgozás területén, amelynek célja egy kép objektumainak határvonalainak felderítése és követése. A kontúrok általában a képen észlelt élek által meghatározott zártkörű görbéket vagy kurvát jelentenek, amelyek egy objektum formáját és elhelyezkedését körülírod. A folyamat gyakran előfeldolgozást igényel, például zajcsökkentést vagy kontrasztnövelést.

Módszerek szerint beszélhetünk élekre épülő kontúrkeresésről és kontúrkövetésről. Él-alapú módszerek használják az éldetektálást (például Canny vagy Sobel), majd élkeresés vagy kontúrkövetés következik a bináris vagy éltetektor által adott adatokból. Kontúrkövetési algoritmusok, mint a Suzuki–Abbé (border following) módszerek, bináris képről nyomvonalakat húznak ki és adnak vissza zártkörű kontúrokat. Haladó megközelítések közé tartoznak az aktív kontúrok (snakes) és a szintnégylevelű módszerek (level set), amelyek a görbét szemléletváltozásokkal finomítják a kép folyamat közben.

Kontúrok reprezentálása történhet poligonális összefoglalással, lánckód vagy hiperhúr-kollekcióval. Gyakori utánfeldolgozás a kontúrok egyszerűsítése (pl. Douglas–Peucker), görbék simítása és hierarchikus kapcsolatok kezelése.

Alkalmazási területek közé tartozik objektumfelismerés és formabelismerés, képszegmentáció, orvosi képalkotás, dokumentumelemzés és robotikai navigáció. Kihívások közé tartozik a zaj és alacsony kontrasztú határvonalak, átfedő vagy összetett kontúrok kezelése, valamint a skála- és paraméterérzékenység.

---